Első látásra - ez egy vadász
Sam nagyon rossz ötletnek tartotta, hogy Castiel egy vad idegent vigyen be a bázisukra, azonban tudta jól, hogy bármilyen segítség jól jöhet számára. Számításai szerint a vendégeknek nemsokára oda kellene érniük, így elkezdett elpakolni az útból, és a fontosabb dolgokat elrejteni – bárkit is hoznak az angyalok, nem fog benne megbízni, azonban az angyal szerint semmi rosszat nem fog csinálni, hisz jó szívű. Aha, az nem sokat jelent manapság – gondolta Sam.
Riana csodálattal lépett be az Egyetemesek hadiszállására. Még sosem járt ilyen eldugott, biztonságos és még is otthonos környezetben. Lassan mentek lefele Castiellel a lépcsőn – az angyal Hannah-ot fent hagyta, úgy sem maradnak sokáig. A nő sosem gondolta volna, hogy valaha találkozik a két fivérrel – Bobby-tól sok jót hallott róluk.
Sam végigmérte a jövevényt. A nőnek kimondottan éjfekete haja volt, amelyet egy kontyban fogott össze. Riana bőrkabátot és sima farmert viselt flanelinggel, cipője kopott és sáros volt. Tipikus vadászöltözet – gondolta Sam.
- Üdvözlöm, Sam Winchester – mutatkozott be.
- Riana Moash – fogadta el a nő a kézfogást. – A bátyja merre jár? – kérdezte halkan, nem akart tolakodó lenni – csak mert nem is olyan rég láttam… - Sam halálsápadt döbbent arccal meredt a nőre.
- Hogy mi?
- nem is olyan… - kezdte el Riana megismételni, azonban Sam csendre intette.
- Elsőre is értettem, de ezt nem hiszem… Biztos volt benne?
- Egészen addig igen, amíg nem láttam valami furcsát az arcán…
- Démon szemei voltak? – kérdezte Sam. Riana nem tudta volna bevallani – szinte még saját magának sem – hogy nem egészen. Abban biztos volt, hogy iszonyú látványt nyújtott, úgyhogy egészben nézve mondhatni, hogy démon szemei voltak.
- Igen – felelte végül. Sam annyira megszorította a széknek a támláját, hogy elfehéredtek az ujjai.
- Castiel – néztet föl végül az angyalra – folytassátok nyugodtan az utatokat, nem kell tovább segítenetek. Elboldogulok egyedül is, és úgy hiszem, Riana tudna nekem segíteni.
- Rendben van, Sam – felelte Cas – akkor viszlát – köszönt el, majd felsétált a lépcsőn. Riana nem akarta mondani, hogy ő az angyalokkal szeretne maradni – persze azért, hogy tanulmányozhassa őket- mert az gyanús lenne, és egyébként is biztos volt benne, hogy Samtől kaphat pár választ a kérdéseire.
- Köszönöm, Castiel. Viszlát és jó utat! – mondta a nő, és komolyan is gondolta. Nem tűnt túl gonosznak az angyal és szinte gondolkodás nélkül megbízott benne, csak azért, mert Riana meg akarta menteni az életét. Habár ez nem is akkora abszurdum – gondolta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése