Regeneráció
Castiel és Hannah teljesen ledöbbentek, amikor látták, hogy nem is olyan messze tőlük, egyszer csak lángra lobbant egy kocsi, amelyben egy nő ült. Minden bizonnyal az a férfi okozta a tüzet, aki most elsétált a járműtől. beszállt egy másik autóba és elhúzta a csíkot. Castiel gondolkodás nélkül a hölgy segítségére sietett - azonban a nőnek egyáltalán nem volt szüksége segítségre.
Riana letekerte az ablakot, majd elkezdett kimászni rajta. A ruhája már valamennyire lángra kapott, de még nem égett le róla teljesen. A belső zsebében nyugvó naplójára ügyelt a legjobban, hogy el ne égjen. Végül sikeresen átfért a nyíláson, és kiesett a kocsi ablakán. Ekkor vette észre a ballonkabátos
férfit, aki alig pár lépésnyire állt tőle. Riana futva megindult felé, közben pedig beszélt Castielhez.
- Uram menjen már el a kocsi közeléből! Fel fog robbanni! – Cass azonban csak Rianát nézte, ahogy egyetlen egy égési sérülés sem volt rajta, és végül a lány rohanás közben teljes erejéből nekiütközött a férfinak, hogy minél távolabb lökje.
A következő pillanatban az egész autó felrobbant. A darabjai szerte-széthullottak, miközben Riana az egész testével óvta a férfi épségét. Az angyal tudta jól, hogy nem egy emberi lénnyel van dolga – de akkor vajon mivel? Hannah érzelemmentesen figyelte a jelenetet, mint ahogy az egy angyalhoz illik. A veszély már múlófélben volt, amikor Riana feltápászkodott Castielről.
- Remélem, nem fognak senkinek beszámolni arról, amit itt láttak – szólalt meg a nő.
- Parancsnok… - kezdte volna Hannah.
- Ne szólíts így, kérlek!
- Castiel… Sokféle lény van, amely az angyalokon kívül képes lenne így gyógyulni. Egyik se illik be a képbe.
- Ő nem angyal, Hannah – felelte Cas – biztos vagyok ebben.
- Hé, közbe szólhatok én is? – kérdezte Riana. – Például, hogy honnan tudnak az angyalok létezéséről.
- A Földön mindenki ilyen tudatlan? – kérdezte Hannah.
- Ne mondj ilyeneket. Ugyanúgy, ahogy ők sem tudnak a mi létezésünkről, mi sem tudunk róluk sokkal többet.
- Értem, Castiel. – Riana rémülten, és döbbenten bámult a társaságra.
- Komolyan? Angyalok vagytok?
- Igen. – felelte Castiel. – Angyalok vagyunk… Habár nem tudom, hogy még mennyire nevezhetjük magunkat annak.
- Sosem találkoztam még angyallal – Riana tudta jól, hogy nem eshet most nekik az összes vádjával. Még a hasznára is válhat, hogy kíváncsiak rá, milyen lény – ahogy ő is. Meg persze arra is, hogy az angyalok hogy hallhatnak meg. – Ez a szerencsenapom! – gondolta.
- Mi meg olyan lénnyel, aki kockáztatta volna az életét másokért – felelte Cas – általában mindegyik természetfeletti lény önző.
- Beleértve önöket is? – vonta fel a nő a szemöldökét.
- Mi katonák vagyunk – felelte Hannah – A Mennyeket szolgáltuk.
- A múlt idő a lényeg, igaz?
- Isten nélkül elég nehéz – felelte Castiel – de miért nem beszéljük meg ezt út közben? Velünk tartasz?
- Ha nem vagyok a terhükre, és egyébként se jutnék sokáig kocsi nélkül – vonta meg a vállát Riana.
- Castiel, ez nem jó ötlet.
- Hannah!
- A fő küldetésünkre kell koncentrálni. A társaink jelentik most a problémát, nem pedig egy teremtmény, akibe belebotlunk.
- Elvisszük akkor Sam Winchesterhez – felelte Cas – ő úgy is jártasabb az ilyen témákban. Erről nem nyitok vitát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése