- Remélem - felelte röviden a fiatalabb Winchester - ha nem, akkor a régi módszerekhez folyamodunk.
- Az mi lenne? - vonta fel a szemöldökét.
- Imádkozunk.
- Nagyon vicces...
- Komolyan gondoltam - még mielőtt Samnek teljesen kiment volna a fejéből, elvette Deantől a kardot. Szemlátomást ez nagyon nem tetszett a démonnak, de nem igazán tehetett ellene semmit.
- Ideje visszamenni - mondta Sammy, majd bepakolta a testvérét.
Rianának most némi ideje jutott arra is, hogy alaposabban szemügyre vegye azt a helyet, ahol voltak. Tele volt mindenféle könyvekkel, amelyek mindenféle hasznos dolgot tartalmaznak a vadászathoz. Fegyverekkel, amelyek szintén nem feleslegesek. Tetszett neki a középen álló asztal-térkép is. Igazi kis vadász-kuckó, régóta elkelt volna neki is egy ilyen.
Sam valamilyen külön szobába zárta be Deant, amelynek padlójára egy démoncsapda volt festve. Ria kételkedett benne, hogy elég ideig ott tarthatják-e, de hát ha Sam nem aggódik ezen, ő se fog. Végül Sam kijött a szobából, amely jelezte, hogy végzett a bátyja "bebiztosításával".
- Szép munka volt a démonokkal. - biccentett az ifjabb Winchester.
- Kösz. - bólintott Ria is.
- Valószínűleg nem fogja csak úgy önként átadni a pecsétet. - jelentette ki Sam. - rá kell vennünk valahogy.
- Először el kell vele hitetnünk, hogy neki jó, ha átadja nekem. - felelte Ria. - de nem tudom, hogy ezt hogy érhetnénk el...
- Legrosszabb esetben a sértegetés beválik. - vonta meg a vállát a férfi. - Dean nem szereti, ha szidják. Démoni alakjában meg végképp nem.
- Mondom egy újdonságot haver - mosolyodott el Ria, majd a kezét Sammy vállára tette, mintha valami fontosat akarna közölni. - Senki nem szereti.
- Jó, igaz. Attól még az csak jó, ha felbosszantjuk - felelte. - kevésbé fog ésszerűen dönteni, és mire realizálódna benne, upsz, máris elvettük tőle a pecsétet...
- És mit kezdesz vele utána? - ráncolta a homlokát a lány. - egyáltalán honnan tudod, hogy nem a Pecsét tartja életben? Vagy hogy egyáltalán ő a bátyád?
- Ő a bátyám - mondta határozottan. - És nem, nem tudom, hogy a Pecsét tartja-e életben...
- És mit kezdesz vele utána? Mármint rohadtul egy démon marad szerintem attól még...
- Van egy eljárás. - felelte röviden Sam. - amivel démonokat emberré lehet változtatni. Nem biztos a sikere, de megér egy próbát.
- Na, és akkor miért nem csináljuk azt - vetette fel a nő. -,hogy először visszacsináljuk emberré, és utána lehet, hogy önként átadja a pecsétet. - Sam elgondolkodott.
- Ilyen állapotban biztos, hogy nehezebb lesz emberré alakítani, a Pecséttől erősebb... Először próbáljuk meg rávenni, hogy átadja, ha nem sikerül, akkor gondolkodhatunk B terven. - Ria csak bólintott. Egyrészt nem volt jobb ötlete, másrészt nem akart ellenkezni.
- De ha nem baj... szeretnék előtte aludni egyet - felelte végül. - mert ha nekem adja azt a vackot, nem hiszem, hogy egyhamar lesz nyugodt éjszakám. - Sam gyanakodva figyelte, végül beleegyezett.
- Rendben. Van még egy vendégszobánk, oda beköltözhetsz... Várj... - a Winchester a homlokát ráncolta. - hol vannak a cuccaid?
- Nincsenek cuccaim - felelte röviden Ria. - tudod, elégett a benzinkúton mindenem... Kivéve azt, ami rajtam van, illetve ami a zsebeimben van...
- Ennyi a mindened? - vonta fel a szemöldökét, majd megenyhült az arca. - nem ártana kimosni a ruháidat... már boccs...
- Ja, de újak sem ártanának - vonta meg a vállát. - de hát, nem éltem soha luxusban. Megleszek.
- Azért adok neked valamilyen másik ruhát - ellenkezett a férfi. - Felsőt még csak-csak tudok adni, nadrágban kételkedem... Szólok Charlie-nak, hátha. Ugyanolyan lehet a méretetek.
- Köszi - mosolyodott el. - de ki az a Charlie?
- Jó barát - felelte röviden, majd elővette a telefonját és egy gyors hívást lerendezett Charlie-val. - Oké, húsz perc múlva itt lesz.
- Rendben, köszönöm... Egyébként... miért segítesz nekem?
- Ezt hogy érted? - vonta fel a szemöldökét Sam.
- Hát... Már elfogtuk a bátyádat - kezdte. - és tartod magad még az alkunkhoz. Ez... tiszteletre méltó. - Sam elmosolyodott.
- Nem mindenki rossz ember. - felelte.
- Nem... nyilvánvalóan nem... - mondta halkan Ria, majd témát váltott. - Merre lesz a szobám?
- Gyere, megmutatom. - Intett a Winchester, majd a nő utána sietett.
- Megfelel? - kérdezte Sam. Riana kicsit felnevetett.
- Bármi megfelel - mondta. - tényleg köszönöm szépen... De miért bízol meg bennem? - kérdezte. - Tudom, kicsit sok a kérdés, de...
- Hát... Nincs rossz érzésem veled kapcsolatban. - vonta meg a vállát. - És segítettél a démonokkal, egy közös harc mindig összehozza az embereket.
- Ennyi? Egy érzés miatt? - csodálkozott Ria.
- Meg akartad menteni Castiel életét anélkül, hogy ismerted volna. Bobby is biztosan bízott benned... Habár nem lehetek benne biztos, hogy ismerted, biztos így volt... És nem, nem bízok meg benned teljesen, de most van több dolgom is annál, mint hogy bizalmatlankodjak veled szembe.
- Én se bízom meg benned teljesen - mondta őszintén Ria. - de nem hagytál ott a bárban a démonokkal, és ezt méltányolom.... Jó, most szerintem fejezzük be a lelkizést, biztos, még van sok dolgod...
- Rendben - mosolyodott el Sam. - mindkettőnkre ráférne már a pihenés. Charlie nem ér rá, éppen ügyködik valamin, de beugrik a ruháiddal. Addig ne aludjál, nem szívesen keltenélek fel.
- 20 percet még kibírok - felelte röviden.
Charlie jól tartotta az időt, 25 perc múlva Sam már Ria szobájához sietett, hogy odaadja neki a ruhákat, amiket a lány hozott. Két farmer, amely sokkal jobb állapotban volt Riana-énál, illetve egy sima fekete és egy sötétkék pólót, illetve az elengedhetetlen kockás ingeket. Már lassan egy sztereotípia lesz, hogy a vadászok úgy öltöznek, mint a favágók, ami valahol igaz is... Meg persze a lány hozott fehérneműt is, amire Sammy úgy nézett, mintha valami radioaktív dolog lenne, de végül csak rontott volna a helyzeten, ha szóvá teszi.
Sam bekopogott a vendégszobába.
- Mindjárt! - szólt ki Riana, majd pár pillanat múlva kinyitotta az ajtót... Tekintve, hogy csak maga köré csavarta a törülközőt, nem igazán válakozott volna arra, hogy átvegye a kezeivel a ruhákat, mert a végén pucéran fog Sam előtt állni, amit egyikük sem... vagyis ő biztosan nem szeretne, így kitárta az ajtót. - Csak dobd le valahova!
- Öhmm..... Okéé. - Sam kissé zavarba jött. Most, hogy megfürdött a lány, ki volt bontva a haja és főleg azért, mert ott állt egy szál törülközőben nagyon szép látványt nyújtott, de nem akarta szegényt megbámulni, így minél hamarabb végezni akart. Lerakta az ágyra a cuccokat, majd kislisszant.
- Jó éjt! - köszönt el Sam.
- Jó éjt! - felelte Ria is.
